A kérdés megválaszolásához érdemes összegyűjtenünk e különleges finomságok legfőbb tulajdonságait, melyek alapján nem lesz nehéz döntést hoznunk.
Az aszalás – mint természetes tartósítási eljárás – során a friss gyümölcsök víztartalmának jelentős csökkenését érjük el. Bár megfelelő tárolás mellett, adalékanyagok nélkül is hosszú ideig megőrzik ízüket, állagukat és tápértéküket, mégis találunk a boltok polcain kémiai anyagokat (pl. kén-dioxid, szorbinsav) tartalmazó fajtákat. Ezeknek az adalékoknak az előnye, hogy segítenek megőrizni a termék élénk színét és tartósságát, hátrányukként viszont az általuk kiváltott allergiás reakciókat és a B-vitaminok lebontását említhetjük.
Hogy elkerüljük ezeket a negatív tulajdonságokat, készítsük magunk az aszalványokat!
Hogyan aszaljunk?
1. Gyűjtsünk össze teljesen friss, ép és egészséges gyümölcsszemeket.
2. Alaposan mossuk meg, csöpögtessük le és töröljük szinte szárazra.
3. A nagyobb gyümölcsöket szeleteljük fel a kívánt nagyságra (szükség esetén meg is hámozhatjuk őket), és ha van nagy magjuk vagy magházuk, azt távolítsuk el belőlük.
4. Helyezzük egymás mellé szellősen az aszaló felületre. Végezhetjük a fonnyasztást sütőben, kemencében, aszalógépben, vagy nyáron szabad levegőn (napon) is. A lényeg, hogy alacsony hőmérsékleten (kb. 60 fokon, bár gyümölcsönként ez eltérő), hosszú ideig (kb. 6 órától több napig is eltarthat, a módszertől függően) történjen a művelet, amíg a gyümölcs elveszti víztartalmának kb. 80%-át. A napon való aszaláskor mozgassuk át többször a gyümölcsöket. A végtermék maradjon ruganyos, de megnyomva, már ne lehessen belőle folyadékot kipréselni.
5. Az elkészült aszalványokat száraz, szellős, hűvös helyen, dobozban érdemes tárolni. Ezek szavatossága akár egy év is lehet.
Forrás: http://www.hazipatika.com