1967 óta tartják világszerte a meseírás napját április 2-án, Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján . A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket.
A book is waiting for you, find it!
Poszterdizájn: Noemí Villamuza (Spanyolország)
Üzenet (szerző): Eliacer Cansino (Spanyolország)
A tanács ugyanakkor kétévente adja át az Andersen-díjat egy olyan írónak, vagy illusztrátornak, aki a jelölés időpontjában él, és akinek jelentős a gyermekirodalmi munkássága. Védnöke II. Margit, Dánia királynője.
A meseírás napjához visszatérve minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, nevezetesen az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, s egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot. 2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket.Ebből az alkalomból Janikovszky Éva osztotta meg gondolatait a gyerekekkel. Janikovszky Éva 2001-ben megfogalmazott gondolatai időtállóak, most is időszerűék és nem csak a gyerekeknek szólhatnak:
Mottó: A Könyvekben minden benne van
(Books have it all)
Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.
Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevő a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévők érdeklik. Az én fiatal, fürge, okos anyukám minden könyvnek tudta a helyét, s ha kellett, felmászott a létrára, hogy lehozza a kék, vörös, lila kötésű könyvet a legfelső polcról is, és a vevő elé tegye. Büszke voltam anyámra, és egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a könyvekben? Hiszen az alsó sorokban is volt kék, vörös, lila, tele apró fekete betűkkel – szép színes rajz, mint az én könyveimben, pedig egyikben sem volt!
Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?
Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.
Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.
Janikovszky Éva
Ebben az évben Spanyolországra esett az a megtisztelő feladat, hogy felhívja a figyelmet az olvasás fontosságára és a mesék élethosszig tartó szeretetére.